(Összeállította Vollein Ferenc, a Badacsonyörsön élő és alkotó festőművész)

Egry József, a XX. századi magyar festészet meghatározó és kiemelkedő alakja 1883. március 15-én, a Zala megyei Újlakon született szegényparaszti, nincstelen családban. A család kilátástalan élethelyzete elől hamarosan Budapestre volt kénytelenek költözni. Ott az édesapa napszámosként hamar alkoholistává züllött, édesanyja mosónőként és takarítónőként mindenét feláldozta a fia boldogulásáért.

Egry rajzkészsége és a művészetek iránti vonzalma már gyermekkorától megmutatkozott. Elsőként Fellegi Emil dekoratív festői műhelyébe került, majd egy másik festői iskolában a fénykép utáni arcképfestésben jeleskedett. Először 1901-ben mutatkozott be két arcképével a Nemzeti Szalon tavaszi tárlatán. 1904-től művei már rendszeresen szerepeltek a különféle csoportos tárlatokon. majd képzőművészeti tanulmányutakon vesz részt Erdélyben, Münchenben és 1905-ben Párizsban. 1906-ban megismerkedett Szinyei-Merse Pállal és Ferenczy Károllyal, segítségükkel beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolába, de 1908-ban megvonták tőle az ösztöndíjat, kimaradt. A főiskolai tanulmányait az iskolai kötöttségek, a számára idegen nemzeti-akadémista szemlélet miatt hagyta félben. Egryre ekkortól már főleg a kortárs avantgarde különféle stílusirányzatai, igy főleg a konstruktivizmus, a kubizmus és az expresszionizmus hatott, azonban soha nem kötelezte el magát végleg egyik mellett sem. A külföldiek közül Van Gogh, Gauguin, Matisse, Tourner és Meunier tették rá a legnagyobb hatást. Baráti szálak fűzték Ferenczi Károlyhoz, Bernáth Aurélhoz, Csók Istvánhoz, Pátzay Pálhoz, Ferenczy Bénihez, Borsos Miklóshoz, Barcsay Jenőhöz Medgyessy Ferenchez és Tatai Sándorhoz. Költők közül a Balaton déli partján élő Takáts Gyula állt hozzá legközelebb, akihez sokszor áthajózott Fonyódra. Barátai és tisztelői közül meg kell említeni Kállay Ernőt, Kassák Lajost, Keresztury Dezsőt, Lyka Károlyt és Fülep Lajos művészettörténészt, Fodor András költőt és Folly Róbert építészt is.

   2015-ben segédszolgálatosként behívták katonának, Nagykanizsára került, ahol a gyakorlatozás közben súlyosan megbetegedett, tüdőgyulladást kapott. A hónapokig tartó lábadozás közben a badacsonyi kisegítő kórházba került, ahol megismerkedett a Balaton világával és későbbi feleségével, Pauler Juliskával, akit csak Nenninek hívott. Pauler Juliska elvált férjétől, szakított előkelő társadalmi osztályával, és 1918-ban Egry Józseffel kötött házasságot. Az örökös anyagi gondokkal küszködő festőnek felesége jelentette az igazi érzelmi és anyagi támaszt, hiszen Pauler Juliska minden vagyonát feláldozta közös életük költségeinek a fedezésére és férje gyógyíttatására. Egry Józsefet 1918-ban szerelték le, ekkor először Keszthelyre költözött le, de a Balatontól ekkortól már soha nem szakadt el. Ekkortól kezdte el kialakítani kikísérletezni új kifejezési formáit, és egyre többet tartózkodott felesége badacsonyi szőlőjében.1928 táján Egryék eladták a keszthelyi házukat és véglegesen átköltöztek a badacsonyi szőlőhegyi otthonukba. Közben 1926-ban Berlinben és Drezdában és 1927-ben Hamburgban nagy sikerű kiállításokon mutathatta be műveit. De itthon is rendszeresen feltűntek alkotásai a különféle csoportos tárlatokon. Részt vet a fővárosi művészeti életben is, tagja lett a Gresham Társaságnak. Tüdőbaja és asztmája azonban rendszeresen kínozta, ezért folyamatosan kellett gyógykezeltetnie magát Tátrafüreden, Szicíliában, Nápolyban. Sőt 1938-ban a badacsonyi szőlőjüket is el kellett adniuk, hogy külföldön tudja ismételten gyógyíttatnia magát. Ugyanakkor az 1930-as évektől kialakult körülötte a tisztelőknek, barátoknak és műgyűjtőknek egy markáns köre is, festményei eladásából szerény bevételei is keletkeztek. Ekkortól kezdhetett el foglalkozni egy új, Balaton parti „műtermes villa” megépítésével. Ez 1941-re lett olyan szintig kész Badacsonyban, amelybe a házaspár 1941-ben végleg beköltözhetett. Budapest ostroma alatt azonban budapesti bérelt műterem-lakásukat bombatalálat pusztította el a festő addigi életművével, a 30 festményével és 40-50 kisebb pasztell, akvarell-rajz alkotásával együtt.

   1945 után közvetlenül felcsillant a remény a festőt megillető méltó elismeréssel kapcsolatban. 1945-ben megkapta az állami nagy aranyérmet, 1947-ben a Szabadság Érdemérmet, 1948-ban pedig a Kossuth-díjat is. Műveit 1948-ban bemutatták Londonban, sőt részt vett a XXIV. Velencei Biennálén. 1949-től viszont a Rákosi-és Révai József-féle sztálinista kultúrpolitika Egry Józsefet teljesen mellőzte és kiszorította hazai művészeti életből. Ezért megfáradtan, magára hagyatottan hunyt el a 20. századi magyar festészet egyik legkiemelkedőbb alakja életének 67-dik évében az általa annyira szeretett Badacsonyban. Egry életművét 1951 és 1957 között a teljes hallgatás övezte. A fojtogató csendet csak az 1957-es Brüsszeli Világkiállításon bemutatott művei törték meg. Itthon 1966-ban nagy sikert aratott a Tihanyi Múzeumban rendezett tárlata, majd azt követte 1968-as nagykanizsai és az 1971-es Magyar Nemzeti Galériában tartott nagyszabású emlékiállítása. Az Egry József Emlékmúzeum a festő születésének 90-dik évfordulójára, 1973-ra nyílt meg a nagyközönség előtt Badacsonyban.

  Felmerül a kérdés, mi tette Egry Józsefet a Balaton legnagyobb festőjévé?  A Balatont először a klasszicizáló, romantikus majd realista stílusban alkotó festők tették a művészet tárgyává (Ligeti, Telepy, Molnár, Keleti, Mészöly) utána jöttek a modernista festők olyan kiválóságai, mint Szinyei-Merse Pál, Csók István, Iványi-Grünwald Béla, Bernáth Aurél és Bartha nemzedéke. Egry József soha nem készült balatoni tájképfestőnek, és mégis a legnagyobb balatoni tájképfestő vált belőle. Ezt a sajátosan egyedi stílusát az 1920-as évek közepétől, végétől alakította ki. Elhatárolta magát ekkortól már a nagybányaiaktól, az avantgarde-tól, az expresszionizmustól és egyáltalán az összes izmustól. Ő Egry József akart lenni, a saját útját járta, tehát autonóm művészi világot épített ki. ”Van tárgyi és tárgy feletti, elképzelt alkotás. Az utóbbi sokszor tárgyi kifejezésében is fölötte áll az előbbinek.” - jegyezte fel művészi módszeréről. Szerinte a Balaton a ”szivárványok gyűjtője”, a „természet örömkönnye”. Egry túllépett a balatoni tájképfestészet idilli realizmusán, a pillanatnyi látványt megörökítő impresszionizmusán és az expesszionista látásmódján is. Ő a fény festője, aki ezt írta erről: „ A természet előtt mindig valami templomi áhítat fog el.” Művészetére a testetlen lebegés, a színek, a formák és a fények szeretete, a drámaiság, valamint az ember és a természet harmóniája jellemző.  A festményei nem bonyolultak, hanem egyszerűségükben a lényeg kiemelésén keresztül hatnak a szemlélőre, a természet ember feletti világának a szépségét akarják kifejezni.

  A legjobb munkáin (pl. Aranyhíd, Szivárvány, Nap a víztükörben, Szent Kristóf a faluban, Ádám és Éva, Visszhang) a színeknek és a formáknak hallatlan könnyedsége, lebegése, harmóniája tűnik fel leginkább Egry mindig lágy pasztellszíneket alkalmaz a szó valódi értelmében, hiszen egy általa kikísérletezett olaj-pasztell vegyestechnikával alakította ki a végső tartalmi, formai világát. Ebbe a módszerébe- mármint az alkotás közvetlen folyamatába- szinte soha senkinek nem engedett betekintést. Az ecseteit, a festővásznát, a palettáját és székét a Balaton partra cipelő és az ott festő Egry József képe igazi nagyvárosi, kitalált legenda. Valójában Egry József a Balaton partjára nem festeni, hanem horgászni járt, a Balatonnal kapcsolatos élményeit horgászat közben "gyűjtötte be." A balatoni festményei szinte kivétel nélkül a Balatonra néző műteremszobájában, annak ablaka előtt születtek, és alkotás közben a „Piktort” -ahogy Badacsonyban hívták- csak nagyon-nagyon kevesen zavarhatták meg. Egry szerint a festészet folyamata nem vásári bohózat és nem színházi látványosság. Egry a festői és emberi magányát egész életében büszkén felvállalta, és nem teherként élte át.

 Barátai leírják, hogy halála után a műteremszobáját meglátogatva több száz színes pasztellkrétát találtak. Tehát Egrynél festészet és a színes pasztellgrafika teljes vegyítése és harmóniája figyelhető meg. Nagy valószínűséggel munkáit először színes pasztellkrétával felvázolta, majd ezt olajfestékkel tovább finomította. Nem tudjuk, hogy ezt milyen sorrendben, hányszor és hogyan készítette el folyamatában, de a végeredmény egy hallatlanul könnyed, finom kontúrokkal, lágy pasztellszínekkel és csodálatos fény-élményekkel átszőtt alkotás lett. Egry József festményei nagyon ritkán részletezőek, csak a lényegre, a teljesség összhatására koncentrált. Egry József az alkotói módszeréről- a leghitelesebben-a következőket vetette papírra „Én az eddig létrehozott képeim, munkáim nagy részét csak tanulmánynak tekintem. A látott dolgokkal addig foglalkozom, míg a festőileg érdekelt lényeg emlékben teljesen fel nem szívódik és nem rögződik.”

 Egry József születésének 140. évfordulójáról először hivatalosan és méltó keretek között Badacsonyban, a Hableányban, a 2023. április 15-én, szombaton 16 órakor nyíló, Színek az égből című 57-dik önálló tárlatom megnyitóján fogunk közösen megemlékezni.

 Ennek keretében-tisztelegve Egry József munkássága és életműve előtt-a kiállításom helyszínén több eredeti Egry József festményt is ki fogunk állítani a Laposa család mentorálásával és közreműködésével. Az Egry József festményeket magángyűjtők ajánlják fel megtekintésre a kiállításom időtartamára.

 A rendezvényre -a fenti időpontban és helyszínen- mindenkit sok szeretettel várunk.

Balatoni fények és képek – Hetven éve hunyt el Egry József

Egry József, a Balaton legnagyobb festője az 50-es évek fojtogató művészi elszigeteltségében Badacsonyban fejezte be alkotói életpályáját és földi pályafutását 1951. június 19-én. Utolsó útjára alig tizenketten kísérték el.