Ábrahámhegyen látható a Balaton Királynője

A Szent László Római Katolikus Templomban avatták fel a badacsonyörsi fiatal alkotó, Vollein Ferenc festőművész a Balaton Királynője című festményét.

A Szent László napi búcsúi ünnepi szentmisét Bedy Imre plébános celebrálta. A misét követően Vella Zsolt polgármester arról beszélt, hogy a templom ünnepét ülik a jeles napon. – Az építmény a 80-as évek közepén jelentős összefogással készült, hálásak vagyunk azoknak, akik társadalmi munkában dolgoztak azon, hogy ma is itt lehessünk. Azóta építettünk egy kápolnát a temetőben, felújítottuk keresztjeinket és hamarosan új, 13 millió forintba kerülő orgonával gazdagodik a templom. Most a 2018-ban készült festménnyel gazdagodik az épület, a festmény eddig az enyingi templomban volt, mostanra az alkotó felújította – mondta a polgármester és gratulált Vollein Ferencnek. Hangsúlyozta, hogy joggal lehet büszke alkotásaira és sikereire. 

Németh István Péter, Berzsenyi- és Quasimodo-díjas költő méltatásában és műelemzésében leszögezte, hogy az alkotás hagyományt követ, ugyanakkor modern is. – Szűz Máriát nem lehet úgy ábrázolni, mint a régi korokban, ugyanakkor máshogy sem. Isten anyját, Szűz Máriát a betlehemi jászol idilljében és a golgota tragédiájában ábrázolva tartja számon az ikonográfia. Előbbin ő a boldogságos kismama, utóbbin a fájdalmas anya. Vollein Ferenc most megfestette nekünk a balatoni szűzanya alakját Szűz Mária oltalmába országunkat Szent István ajánlotta 1038-ban és a magyarok nagyasszonyának kultusza Szent László uralkodása idején újra virágba borult. E templom névadója, a szent lovagkirály a források szerint 1091. december 20-án járt vidékünkön, Sümegen volt látogatóban. Elképzelni is szép, ahogy Somogyvár és a Káli-medence közti tavunkon végig nézett.  Az ősi magyar vallás istenanya képe és az ezer esztendeje befogadott Szűz Máriáé, a Balaton partján a lehető legbékésebben simul egybe a nép tudatában, lelkiségében – mondta az esztéta és irodalomtörténész, majd saját, erre az alkalomra írt versét olvasta fel.  

Bedy Imre plébános úgy fogalmazott, hogy szép gondolat volt a művész részéről a Balatont és a szűzanyát összekapcsolni a képen. - Ott van Mária kezében a liliom, a tisztaság szimbóluma, a királyi jogar, a földi hatalom jelképe. A Balaton hátterében tartja vissza a gonoszt jelképező őskígyót, hogy nyugalmunk békében teljen. A kép megtestesíti mindazt, amit népünk a történelem során tapasztalt. Mária mellettünk volt béke idején, mikor épült az ország, de háború idején is, mikor veszedelemben voltunk és velünk van most, amikor pihenünk. Kérjük közbenjárását, hogy bármi úton járunk, jó szándékainkat vezesse Isten elé, adja, hogy imáink, jó terveink megvalósuljanak – mondta a plébános és megáldotta a 200 centiméter magas, 150 centiméter széles olajfestményt.  

Az alkotó beszélt a templom karzatán elhelyezett képről és annak felújításáról. – Hazánk Szűz Mária országa, akinek a feje fölött látható kettős ezüst és arany glória az örök dicsőséget és a világosságot üzeni, amellyel elűzi a világban uralkodó bűnt és sötétséget. Az idei év tavaszán újra festettem a Szűzanya arcát, haját és a jogart, valamint a nem szakszerű tárolás miatt kifakult részleteket. Szemeit olyan, a nagy itáliai reneszánsz festők által alkalmazott technikával jelenítettem meg, hogy a szemlélők a templom minden szegletéből úgy érezzék, mintha a boldogságos szűz őket nézné. Alakját balatoni környezetbe helyeztem, mögötte megjelennek a jellegzetes hegyek. A sarló alakú Hold és az alatta levő, csillagokkal borított éjszaka a világ kettősségére utal, az élet és a halál kettősségét jelenti. A színes dombok a sötétség és a bűn feletti győzelem lehetőségét fejezik ki, valamint a feltámadás és az örök élet reményét – mondta Vollein Ferenc.

Az avatási ünnepségen Farkas Mihály gitárművész közreműködött.  

Isten anyját, Szűz Máriát a Betlehemi jászol idilljében és a Golgota tragédiájában ábrázolva tartja számon az ikonográfia. Előbbin ő a boldogságos kismama, utóbbin ő a fájdalmas anya. Vollein Ferenc most megfestette nekünk a Balatoni Szűzanya alakját. Szűz Mária oltalmába országunkat Szent István ajánlotta 1038-ban, s a Magyarok Nagyasszonyának kultusza Szent László uralkodása idején újra virágba borult. E templom névadója, a Szent Lovagkirály – a források szerint – 1091. december 20-án járt vidékünkön, Sümegen volt akkor látogatóban. Elképzelni is szép, ahogy Somogyvár és a Káli-medence közötti tavunkon végignézett. A magyar tengeren, miképpen azt először Kazinczy Ferenc nevezte.

A Balaton a mi tengerünk. Mare Nostrum.

Szűz Mária pedig a tenger csillaga. Ave Maris Stella!

Szűz Mária a Balatoni napfénybe öltözött királynőnk tehát, Nap-kösöntyűs Boldogasszony Anyánk, akinek palástja óvón borult és borul Pannoniára.

Az ősi magyar vallás istenanya-képe és az ezer esztendeje befogadott Szűz Máriáé a Balaton partján a lehető legbékésebben simult egybe a nép tudatában, lelkiségében. Kocsis István így írt erről: „…Tündér Ilona az, aki mitológiánkban és archaikus népmeséinkben sokkal rejtélyesebb, mint bárki, illetve bármi más. Gyakran nagyon magasan helyezkedik el az Égi Hierarchiában (betöltve Nagyboldogasszony szerepkörét), de sok esetben ő is egyszerű Boldogasszony, Időtlen Égi Asszony.”

Kodolányi János ábrázolta a Gulács és a Badacsony hegyek honfoglaló társadalmát, ahol az Öregistennél is fontosabb, központibb helyet foglalt el a családokat egybetartó Istenanya személyének megvallása. Az idős Illyés Gyula is emígy sóhajtott fel: „Milyen szép lenne az Atya-Isten helyett az Anya-Isten, az atyafiság helyett az anyafiság.”

Vollein Ferenc most megfestette nekünk a Balatoni Szűzanya alakját.

Még a Kádár-korszak végén Erdélyi Zsuzsanna a következő, ihletett és pontos sorokat írta a nép évszázadokon át magában őrzött Mária-képéről: „A nép számára Mária az egyetlen égi anya. Valóság. S e valóság jegyében éli hitét, melynek lényeges eleme a Mária által megjelenített, az ő személyében megvalósult szeretet. Ez az istenanyai védő-óvó-biztonságot nyújtó szeretet olyan mélyen beleépült lelkébe, nemkülönben idegrendszeri mechanizmusába, hogy nélküle sem jelen életét, sem jövőjét nem tudja elképzelni.”

Ábrahámhegy környékén rómaiak, szlávok éltek, akik keresztény lelkülettel dolgoztak, házasodtak, temetkeztek. A közeli Hegyesden ókeresztény, bepecsételt szimbólumokat találtak 6–7. századi edénycserepeken: üstököst, Dávid-csillagot, mint a Messiás jelképét, védelmező, hegyes szakállas Atyaistent. Hogyne emlékeztek volna meg a Balaton-felvidék lakosai a világszülő Istenanyáról, Szűz Máriáról! Nagy Lajos király korában Tapolcán a karthauzi szerzetesek már a templom szentélyének külső falára festették a betlehemes jelenetet. Szűz Mária és a Kisded képe a freskón az idők folyamán ugyan nem őrződött meg, de az ikonográfiai hagyomány nyomán pontosan helyére képzelhetjük alakjukat. A magyarországi kongregációkat, köztük a Mária-lányok egyesületeit Pázmány Péter hívta életre, s kétszáz év múlva II. József már nyolcvan ilyen közösséget oszlatott fel. Tapolcán 1945 után is évekig még tevékenykedtek a Mária-kongregáció tagjai, akik írásban erősítették meg szándékukat, hogy e körben és Mária erényeit becsülve szeretnék tovább vezetni életüket. Néhány Mária-zászlónak is megkegyelmeztek az évtizedek. Vollein Ferenc most megfestette nekünk a Balatoni Szűzanya alakját. Hagyományt követ, s modern is. Szűz Máriát nem lehet ugyanúgy ábrázolni, mint a régi korokban, ugyanakkor máshogy sem. Keresztury Dezső verse korántsem mai keletű, mégis pontos leírását adja Vollein Ferenc festményének:

Istenfia Szolgálójaként koronásan trónol;
ki megtöretett: legfőbb Prókátor a Pantokrátor
színe előtt, mindnyájunkért könyörög, nem isten,
de része mégis az istenségnek: Angyalok
Királynéja, szentté szűrt s fölmagasztosúlt
nőiség, anyaság, irgalom, közbenjárás,
szűz-születésből lett szűzen-szülő,
Atya s Szentlélek fényes edénye, Aranyház,
benn testté válhat Emberfia Isten; Boldogasszony,
ki Földön, Holdon lebegve könnyű lépttel
tapossa el a mindig megújuló
pokol-kígyók sárkányfejét.

Az ikonográfia hagyományait Vollein Ferenc abban is követte, hogy Mária alakja körül a dicsfény nem csupán a dunántúli, de az erdélyi ábrázolásokra is rímel. A Balaton Királynőjének glóriája testvér a Csíksomlyói Babba-Máriáéval. Az itteni ásványvizek is rokonok az ottani borvizekkel, a dunántúli pisztrángok is a sebesen folyó hegyi patakok forrás fele úszó szivárványos halaival.

Vollein Ferenc Szűz Máriája ugyanúgy a gonosz sárkánykígyó fölött győzedelmeskedik, miképpen a Szent György-hegy lovagja vagy a Kolozsvári testvérek szobrának hőse a Házsongárdi temető közelében.

Tisztelt Egybegyűltek! Vollein Ferenc most megfestette nekünk a Balatoni Szűzanya alakját, hátterében a Balaton kéklik és fényben úsznak az Északi part hegyei. Latinovits Zoltán mondta a vitorlák háromszögeiről, hogy azok a tavunk kitüntetései. Igen, s e tájon azé az érdem, aki az ittlét áhítatáért alkotással fejezheti ki háláját. Festményét az imádkozó vagy egyszerűen a csak Őt, a Királynőt csodáló Nézőknek hadd ajánljam új versemmel:

A Balaton Királynője

                      Vollein Ferenc festményére

Üdvözlégy, Mária, Boldogasszony,
                            üdvözlégy!
Itéletig tart? Vagy azon is túl
                            ez az öröklét?
Maradhatnak-e földek, vizek és egek,
                            hószín sirály, vitorla,
hogy mezítlen talpad a bűnök kígyóját
                            már Holdba tiporta?
Hosszú hajad le a Napból fátyladdal hull
                            egybeszövődve,
csak az alkonyi bíbor ivódik vagy könnyed
                            a köntösödbe?
Ruhád redőin nem kell simítanod;
                            karodon ráncai
úgyis a jobbodba szorított liliom szirmának
                            fognak látszani.
Zöldaranyban úszik a vén Badacsony, 
                            Tóti, Gulács, Szigliget –
trónusod volna boldogan itt bazalt-magaslat
                            és lávatufából félsziget.
Mondják, tízezer év, s holdbéli vidék lesz
         a kékellő Balaton-táj! Ennyi az öröklét?
Hagynád-e leggyönyörűbb tükrödet
         ripityára törni? Üdvözlégy, Mária, üdvözlégy! 

Németh István Péter

Berzsenyi- és Quasimodo-díjas költő

Elhangzott 2022. július 3-án Ábrahámhegyen a Szent László templomban, Vollein Ferenc Mária-képének felszentelésekor.

Hódolat a balatoni tájfestészetnek, amely sosem mellőzte a vidék titokzatos, misztikus hangulatát érzékeltetni, hiszen a balatoni párákban és fényekben – Egry József szavaival élve – minden elveszti tárgyi valóját!  Így tessékel be egy másik, mitikus világba mindaz, amit itt még éppen csak megpillantottunk. A festőművészek pupillája volt e jelenségre a legérzékenyebb, őket követték csak idegszálaikkal a költők. Mint északi parti embert engem Keresztury Dezső igazított el ezzel a mondatával: „A Balaton modern művészi látomásának kialakulásában a 20. századi festők az úttörők, megelőzték a költőket.” Illyés Gyula ennél is általánosabb és tömörebb laudációt mondott a homo sapiens vizuális alkotó tevékenységére: „A kép a legcáfolhatatlanabb emberi beszéd”.

            Szövegekkel dolgozó írástudóként hogyan is lehetne a dolgom könnyű? A szavakkal mondhatatlant itt volt képes vásznaira vinni Vaszary János, Egry József, Bernáth Aurél, Udvardi Erzsébet és Somogyi Győző, s most az utánuk jött, ám mára már sokkalta több mint ígéretes tehetségű, de még mindig igen fiatal Vollein Ferenc festőművész alkotásairól kell szólnom.           

            Szerencsére segítségemre sietnek a hegyek, a tó és a faragott kövek környékünkön született keletkezéstörténetei, a legendák, a históriaírásunk, a művészet- és az irodalomtörténet, no meg a mesterségem, a költészet. Az ófrancia Aucasin és Nicolete című széphistóriából választottam a refrént segítségül e kiállítást megnyitó soraimhoz.   

Így jelzem, ha prózát: Most szót mondok, mese-szót és rege-szót;

s emígy, ha verset olvasok föl: Most ének következik…

Most szót mondok, mese-szót:

A Dunántúlt és közelebb a Balaton-vidéket legelőször Várkonyi Nándor hasonlította édeni kerthez, ősi paradicsomhoz, amit az első emberpár, Ádám és Éva a bűn tudása révén el kellett, hogy veszítsen. A görögök és a latinok, a bibliai szövegek is innen eredeztetik az emberiség történetét, ebbéli kiűzetettségünk történetével. A nem hazugul pannoni idillt idéző táj jelen volt még Zrínyi, Faludi Ferenc és Batsányi János költészetében is. Egry József szintén festményt szentelt ennek az aranykornak, s a 20. század nagy költője, Pilinszky János ugyanúgy megsiratta eltékozolt világunkat: 

Valamikor a paradicsom állt itt.
Félálomban újuló fájdalom: hallom óriási fáit.

Vollein szerelmes földrajzának nulladik kilométerköve az Éden, ebben a zalai tájban helyezte el, világa origójában, Ádám és Éva alakját a Paradicsomfácska egyik és másik oldalán ő is.

Badacsonyörsi otthona és galériája néhány kilométerre van csupán Egry József valahai műtermétől. Mivel ráadásul mindkettő vasútállomás közelében található, szinte percek alatt összeköti egy piros mozdony is a két festői világot időben, térben és káprázatban egyaránt.

Egry József két mondattal képes arra, hogy ne csupán megsejtesse, de megértesse velünk, miért is beszélhetünk a Balaton-környéki vidékről mint szakrális tájról? Ilyen mondatokat jegyzett föl s hagyott ránk: „Láttam egy öreg parasztot, mikor belemártotta ujját a Balatonba, és keresztet vetett magára – megható volt.” Egry következő axiómájának hallatán már el sem kell képzelnünk, mert elénk idéződik festménye, amelyen Szent János keresztel, de nem a Jordán, hanem a Balaton vizében: „A Balatont a szegény halászok avatták szentté.” Vollein Ferenc Triptichonján ugyanígy látjuk a Zala folyó habjai fölött a Lélek Jézusra leszálló galambját.

            A pillanatokban az időtlent, az esendő esetlegesben a metafizikai többletet látta meg Egry József abban a gyermekkori élményében is, amikor édesapja költöztette a családot, s őt – mint egészen kis fiút – Szent Kristóf-ian a vállán vitte a következő szállásra, albérletbe.  Egry József festményén a szentet és nyakában a kis Jézust fényoszlop kíséri a tó partján. Vollein Ferenc szintén megfestette – a bibliai csodálatos halfogást is megidézve – a badacsonyi halászokat munkálkodásaik közepette. S milyen remekül alkotta meg a maga Szent Kristóf-képét! Utóbbin a Krisztus-hordozó óriás a Zala fölött szolgál emberfölötti világ erejébe vetett hittel a két part között élő hídként, eleven kompként. 

Most ének következik:

                        SZENT KRISTÓF ÁTKEL A ZALÁN

Mielőtt a Zala-folyó beletorkollna

            a Balatonba,

akárha a Gangesz, tündérrózsákat ringat,

            megsimogassa még pupilláinkat.

Szent Kristóf rajtuk gázol óva át,

            az Isten fiát,

aki még Gyermek, hozza nyakában tartva

            az innenső partra.

A Kisjézuson hófehér, éppen olyan, mint

            öt éves apámon volt az ing,

amit kántáláshoz adott rá Karácsony haván

            kántor-tanító nagyapám. 

Ezer éve már, hogy Szent Kristóf itt az eleven

            híd minden gázlón, révhelyen,

az egész világ terhét vette vállaira, hisz nehezebb

            minden kompnál és trónnál e Ded!

Kristóf husángja I betű, rajta csak pont a Nap,

            célja a part felé így halad,

letűzi majd, s a holt fa élő fűzzé szökken

            a padmalyos földben.

Most szót mondok, mese-szót:

            Egy tájnak – így a mi Balaton-felvidékünknek – a földje megszentelődik, no ne gondoljunk rögvest a kiontott vérre, ha jeles ember bölcsőhelyének mondhatja magát, vagy ha szentnek nevezett, boldognak mondott királyok, tudósok és művészek lábnyomát tudhatja porában. Első királyunk, Szent István és Boldog Gizella esküvője Vollein Ferenc képzeletében is megelevenedett (Szent István és Boldog Gizella scheyerni kézfogója). Az esküvő után a királyi pár Veszprémbe jött, ahol udvartartása volt. Szerethették őket az itt lakók, hiszen a közeli Balatoncsicsó nevében is ott szerepel az István becézett alakja, a Csicsó, azaz Csicsa.

            Kereszténységünk felvételének korába röpíti vissza a fantáziánkat A Szent György-hegy legendája című festmény, egyik legtöbb jelentésréteggel rendelkező képírói üzenete ez Vollein Ferencnek. Amúgy balatoni háttérrel elhozta önarcképét a festőművész, ide, kővágóörsi tárlatára, ám önnön vonásait – látni való – áttűnni engedte Szent György lovag arcán, akár József Attila portréján is. Udvardi Erzsébetnek e lovag-ábrázolása során egy kimondottan női arcmás került ki ecsetje alól. Udvardi és Vollein nyilván a Jó és a Rossz, vagyis az isteni és ördögi erők összeütközésének örök dualizmusát igyekeztek megfogalmazni, mindketten a mesterségük eszközeivel. Vollein Ferenc festményén az időtlen életigenlés hitével szemben itt egy úgynevezett (idegen ajkú) barát gonoszsága, ma úgy mondanánk, élvezetembersége áll. A hegyi remete követel pogánymód szűzlány-áldozatokat hazugul a sárkány nevében. A nép úgy mesélte a történetet, hogy a sárkányölő Szent György lovag Balatongyörökről (vagy Szigligetről jött, de mindenképpen Györgynek hívták) a világ kizökkent menetének helyreállítására érkezett, ő végzett a gonosz erők megtestesítőjével.

A Szent György-hegyi legendákban nem csupán a kereszténységet felvett magyarság hitvilága éledt újjá, de megőrződött a sámánizmus emléke is. Szent György, azaz Vollein Ferenc képzelt lova ugyanis fehér. Ez a szín békül össze a köpeny bíborával, amely Szent Márton koldussal felezett ruhadarabjának és Mária palástjának tónusával is azonos.

Most ének következik:

Szent György lova oly

         hófehér, akárha a

hegyi borospincék 

         meszelt fala.

A fiatalka szent lovag

         szelíd gesztenyék

alatt gonosz sárkány pikkelyes

         bőrébe döfi fegyverét,

mert újra s újra aranyhajú

         lányt nyelt volna el itt a

fortyogó vulkán hűlt bazalt-

         barlang likja.

De a dermedt láva a lándzsás 

         szent lovának patanyomát

őrzi meg örökétig csupán

         évmilliókon át.

Most szót mondok, mese-szót:

A millió esztendeje kihűlt lávára nem csupán a szőlőtöveknek kedvező termőtalaj rakódott, de azon a görög és a latin mítoszok hősei is megvetették a lábukat. A szőlő és a bor istenét görögül Dionüszosznak nevezzük, latinul Bacchusnak vagy Liber-atyának, akinek itala kiszabadítja a lelkeket a gúzsból.

Most ének következik:

A SZÜRETELŐ DIONÜSZOSZ FOHÁSZA

A Nap két borág közé ért

            már a tengerkék magasba,

izzik még több édességért,

            bár fürtökkel teli a kaska,

csordultig fény legyen

            a szőlőszem szüretig,

míg a bárány vére a hegyen,

            a tó fölött megszületik;

hála-zsoltárt rebeg is a gazda,

            fülének kedvesebb zene,

metszőollójának csitt-csattja

            csak mielőtt fölzengene.

Most szót mondok, mese-szót:

Természetesen krisztianizálódva tovább éltek az ókori istenek a Balaton partján. A latin ajkú nők Diána istennőhöz fohászkodtak szülés közben, akinek bolygója éppúgy a Hold volt, mint Szűz Máriának. Dionüszosz helyett az ókeresztény arezzói Donatus püspök, azaz Szent Donát védelmezi a szőlőket mind a Rajna partján, mind a Dunántúlon. A többistenhitű európai kultúrbölcső felől a képi ábrázolásokkal egyidőben délszaki dallamok hozták a Balaton tájára a kellem istennőit vagy a legfájóbb szerelmes elválásokról szóló történeteket. Vollein Ferenc megfestette A három Grácia Badacsonyban és az Orpheusz búcsúja Euridikétől című kompozícióit. Orfeusztól (lantja a művészet szimbóluma) a halál elragadja Euridikét.

            Hasonlóan szomorú love story játszódott itt Balatonudvarinál is valamikor, éppen csak a szereplők neve magyar. Dúl Veronkát elragadta a Balaton (e pillanatot is ráfestette tetralógiájára Vollein Ferenc), s a tóparti lányt már hiába kereste kőfaragó hitvese. Veronka emlékére, nem csupán egyet, szívalakú sírköveket vésett ki az udvari temetőben. A kövek szívformája a végtelen nyolcasait is idézi. (A huszadik században Keserű Ilona kölcsönözte s emelte mint fő motívumot az épülő életművébe.) Dúl Veronkának semmi bűne nem volt, a Balaton pedig éppen ezért – féltékenységből! – nem engedte el a vőlegényével, örökre magáénak akarta tudni a lányt. Amúgy a tónak nem csupán démonjai vannak, hanem jó tündérei is. Vollein Ferenc festményén ők segítik partra a viharos Balaton halászait. S a tó természetesen megbünteti a bűnösöket, akiken az sem segít, hogy éppen olyan szépek, akár Dúl Veronka. Az aranyhajú Siónak és a Kecskekörmök legendájában szereplő szívtelen lánynak nem kegyelmez a megharagított Balaton. Ugyanúgy játszottak csak a férfiszívekkel, mint a görög mesék szirénjei vagy a Rajna folyó hírhedett Loreleya.

            A görög, a latin és keresztény hitvilág archetípusai egymásra lelnek, márpedig Vollein Ferenc festményein találkoznak, hogy sokkalta hangsúlyosabbá tegyék számunkra a legfontosabb létértékeket.  Szent Ferenc a szavaival ugyanúgy képes volt megszelídíteni az állatokat, mint ahogy a vadak a lantzenét hallva Orfeuszhoz kezesedtek. Vollein Ferenc művészi és emberi hitvallását Simon István szavaival tudom jellemezni: „…mindig a világ gyógyszerét, / azt a csodás verset keresem, / melytől megszelidülne a lét, / ha bűvös sorait pengetem…” Lám, elveszett Édenünket legalább az alkotásaikban a valahai költő és a kortárs képzőművész naponta visszahódítaná e vidéken.

Most ének következik,

amellyel megköszönöm Vollein Ferenc festőművésznek, hogy színgazdagságával maga is a Teremtést dicséri, ecsetjével éppoly hálaéneket költ, mint amit a Szent elragadtatásában himnuszolt! A kiállítást – e képéhez írott versem elhangzása után – tekintsék megnyitottnak!

                        SZENT FERENC AZ ÁLLATOKNAK PRÉDIKÁL

Áldott vagy, Uram,

            s áldott vagy Te is,

Nap-Bátya s Hold-Néne,

            Szél-Fiútestvér, Tünde-Víz,

Tűz-Apó és Föld-Anyácska,

            kiket nálamnál szebben

dicsérnek madarak, hát szárnyként

            kézfejem feléjük rebben.

Először a fecske hallott meg engem,

            bögyével tavat gyöngéden érintett,

aztán már a rigóknál is hangosabban

            gyűltek körém erdei pintyek,

sármányok, zöldikék, pirókok,

            szajkók, csúszkák, – cinegék

harkály-csőr ütemére adtak

            szavam utáni örömzenét.

Alverna hegyéről kanyargott ide

            sarum elé a kövezett út.

Pihennek Gubbio népei. Lábamhoz

            szelídült a farkasuk.

Németh István Péter Berzsenyi- és Quasimodo-díjas költő, irodalomtörténész kiállítási megnyitó beszéde Kővágóörsön, 2022. június 5-én.